Elhunyt Dr. Illényi András

Életének 84. évében, 2016. május 28-án elhunyt Dr. Illényi András a fizikai tudomány kandidátusa, az MTA köztestületi tagja, Kempelen Farkas-, Békésy György- és Pro Silentio- díjas fizikus, akusztikus az MTA Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium Tudományos Igazgatója, majd vezetője, és a BME TMIT tudományos fő munkatársa. Illényi András 1932-ben született Budapesten. 1956-ban diplomázott az ELTE TTK, matematika-fizika szakán. 1953-1956 gyakornok a Posta Kísérleti Intézetben, 1958-1964 az Elektroakusztikai Gyárban (később: BEAG) fejlesztőmérnöki beosztásban hangtechnikai fejlesztési feladatokon dolgozik. Közben az MTA Akusztikai Kutató Csoportban, külső munkatárs 1955-1964 ig. 1964-1967 között MTA aspiráns a Drezdai Műegyetem prof. Reichardt tanszékén. 1968-1976 között a BEAG-ban Huszty Dénes vezette Akusztikai Berendezés Fejlesztési Főosztályon kutatómérnöki, osztályvezetői, majd helyettes főosztályvezetői beosztásokban hangsugárzó fejlesztést irányítja. 1976-91 az MTA TTKL Békésy György Akusztikai Kutató Laboratórium tudományos igazgató helyettese. 1992-1996 MTA Természettudományi kutatólaboratóriumaihoz tartozó Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium tudományos igazgatója. Az 1995-ben bekövetkező Akadémiai átszervezések után Illényi András a Budapesti Műszaki Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszékhez csatlakozva vezette tovább a Laboratóriumot, ahol az oktatásba is aktív szerepet vállalt. Tevékenysége az akusztika legszélesebben művelt hazai területének leg­több ágára kiterjed. Fő érdeklődési köre a hangtér fizikája és a fizikai paramétereinek mérése, észlelése objektív mérőszámokkal meghatározva. Az MTA Akusztikai Kutatólaboratóriumban dr. Tarnóczy Tamás munkatársa, majd 1981-től egészen a 2002 évi nyugdíjazásáig a Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium vezetőjeként dolgozott. Ekkori munkásságához kapcsolódó, rezgésdiagnosztikával foglalkozó szabadalmai alapján egyszerű kézi műszerek, illetve a hordozható és telepített kivitelű összetett rezgésdiagnosztikai rendszerek jöttek létre. 10 éven át a vezetése alatt működő Laboratórium látta el számos magyar vállalat (Paksi Atomerőmű, Pécsi Hőerőmű, Dunamenti Hőerőmű és Budapesti Hőerőmű) rezgésméréssel kapcsolatos igényeit. Szabványosítás területén is jelentős munkát végzett: az ISO 3740-es nemzetközi szabvány család (hangteljesítmény meghatározása hangnyomás mérés alapján) kidolgozásánál más külföldi laboratóriumokkal együtt nemzetközi körvizsgálatban vett részt. Ebben az időszakban állították össze a hazai zajvédelem szempontjából nagy jelentőségű MSz 18150-es (Környezeti zaj vizsgálat és értékelése) szabvány családot. Ezeknél a szabványoknál és egyéb zajvédelmi törvények, rendeletek, illetve stúdió technikai szabványok megalkotásánál más hazai laboratóriumok bevonásával az általa vezetett Akusztikai Kutatólaboratórium biztosította a szakmai, tudományos hátteret. Kutatási területe: a hang objektív és érzeti jellemzői, holofónia, mérnöki pszichoakusztika, továbbá az akusztika gyakorlati alkalmazásai, ezen belül a csecsemősírás akusztikai információinak elemzése. 4 könyvrészlet és 116 publikáció, összesen 59 országban elfogadott 8 szabadalom szerzője, ill. társszerzője, több mint 330 akusztikai konstrukció, ill. tervdokumentáció kidolgozásában vett részt. Az OPAKFI tagja 1957-től, az akusztikai szakosztály vezetőségének közel 50 éve, a zaj szakosztály vezetőségének pedig 30 évig volt tagja. Az egyesület tu­dományos bizottságának elnöke 1996-2006 között. Közel tíz évig betöltötte a Békésy György Díjbizottság elnöki tisztségét is. Az elmúlt 40 évben az OPAKFI minden akusztikai szakmai rendezvé­nyének, valamint több zaj- és rezgésvédelmi szakmai konferenciának rendezésében részt vállalt. Aktív vezetőségi tagja  volt még, az ICA 1971, az ACTIVE 1997, a FORUM ACUSTICUM 2005 nemzetközi kongresszusnak. 1965-95 között a Kép és Hangtechnika akusztikai szerkesztője volt, 1964-től az Akusztikai Szemle szerkesztője, 1996-tól 2001-ig főszerkesztője. Munkássága elismeréséül elnyerte a Békésy György – díj aranyfokozatát 2008-ban. Fizikai tudomány kandidátusa (1980). PhD 1996 (BME). Kiváló Feltaláló (1974, 1975, 1977), Békésy György-díj (1983), Pro Silentio díj (1990), Kempelen Farkas-díj (1995), MTESZ, díj (1997). 1969-től az MTA Akusztikai Komplex Biz. tagja, 1981-94 alelnöke, 1994-1997 között és 2002-ben elnöke.  2002-2006 között az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület (OPAKFI) tudományos bizottságának elnöke. Amerikai Akusztikai Társaság (ASA) tag 1997-, Német Akusztikai. Társaság. (DAD) 1992-, Audio Eng. Soc tag 1988-, Nemzetközi Zajvédő Mérnöki Egyesület (I-INCE) igazgatósági tag. 1998-2004 között a Mérnöki Kamara tagja (SZÉS -4-b akusztika, szaktervező). A MSZT Zaj Műszaki Bizottság elnöke. Huszty Dénes Alapítványt 2001-ben hozták létre fiatal mérnökök elismerésére. Megalapításától kezdve haláláig a kuratórium tagja, 2012-ig a kuratórium elnöke. 1997 augusztusában az 700fő résztvevővel rendezték az INTER-NOISE’97 Kongresszust, a szervező bizott­ságának elnöke volt (Munkájának elismerésként 6 évig az I-INCE (International- Institution of Noise Control Engineering) igazgatósági tagja volt. Főbb művei: Sound radiátor (US Pat. 3.648.801); Holophonics, a spread out of the basic ideas on Holography into Audio-acoustics (in Holography ed. P. Greguss, T.H. Jeong, SPIE Vol. IS 8, Washington 1990); Mérnöki pszichoakusztika, BME jegyzet 2002 (CD). Akusztikai információk kezelése, BME jegyzet 2006. Fájó szívvel búcsúzunk tőle, a kiváló kollégától, kutatótól, a köztiszteletben álló és közszeretetnek örvendő példamutató életet élő embertől. Nyugodjék békében. Arató Éva                                                                             Dr. Balogh Géza                                      Dr. Lupkovics Gábor Akusztikai szakosztály vezetője, OPAKFI     Tudományos Bizottság Elnöke, OPAKFI                 Elnök, OPAKFI